Ami nem öl meg
2013. április 19.
Erõszak, baleset, háború, természeti katasztrófák. A poszttraumás stressz zavar évekkel a kellemetlen esemény után is bekövetkezhet.
Ma már kevesen vannak azok, akik átéltek egy vagy két világháborút, de az õ viselkedésükre is magyarázat lehet az, ami az árvizek, családon belüli és kívüli erõszak, balesetek, földrengés túlélõinek megnyilvánulásaira.
A szorongásos zavaroknak létezik egy olyan formája is, amely hónapokkal, vagy évekkel a traumatikus helyzet megszûnése után is megmarad. Poszttraumás stressz szindrómának nevezik.
A víz az úr
A hömpölygõ víz látványától, robajától némelyek évekkel a trauma után is rosszul érzik magukat. Újra meg újra lepergetik magukban a szomorú eseményt, és rémálmoktól szenvednek.
Megtörténhet, hogy az emlékek olyan elevenen élnek bennük, hogy bizonyos élmények hatására ismét traumatikus helyzetben érzik magukat, vagy megszokott tevékenységeik végzése közben flash-képek jönnek vissza, amelyek helyzeteket, érzéseket, emlékképeket hoznak fel a tudatukban.
A poszttraumás stressztõl szenvedõk általában kerülik a katasztrófára emlékeztetõ helyzeteket, távol tartják maguktól a negatív eseményhez kapcsolódó érzéseket, gondolatokat, és nem beszélnek róluk.
A traumasérülést úgy lehet elképzelni, mint egy sebet.
Ha elvágjuk magunkat, egy ideig érzékeny, ezért vigyázunk, hogy ne üssük meg, ne érjen senki hozzá. Ugyanez történik a lelki sebbel is: félünk, hogy újra átéljük ugyanazt a fájdalmat, szorongást, félelmet, ezért kerülünk minden olyan helyzetet és embert, akik valamilyen szinten a traumára emlékeztetnek. A trauma, a szerencsétlenség után az ember élete más mederben halad tovább.
Hasonló tüneteket élnek át a 2011-es amerikai terrortámadások túlélõi is. Az idõ múlásával elidegenednek az emberektõl, elveszítik érdeklõdésüket, és érzelmi sivárság lesz jellemzõ rájuk. A régen szívesen végzett tevékenységeknek már nincs meg az a motiváló és energizáló hatásuk, mely újra cselekvésre késztetné õket.
Gyakran panaszkodnak emlékezetvesztésre, nehézségeik vannak a koncentrálás terén és gyakran éreznek bûntudatot amiatt, hogy õk túlélték az eseményeket, és mások nem.
A negatív események újraélését, az érzések és tevékenységek elkerülését, vagy a bûntudat megjelenését olyan egyszerû események aktivizálhatják, mint egy hirtelen lezúduló nyári zápor, egy dokumentumfilm, egy regény olvasása
vagy egy mély férfihang.
De nemcsak katasztrófát vagy háborús eseményeket átélõ személyeknél jelentkezhetnek hosszú távú szorongásos tünetek, hanem nemi erõszakot elszenvedõ felnõtteknél és gyerekeknél is. Az utóbbi évtizedben egyre inkább a figyelem középpontjába kerültek a házastársi és kiskorúakkal történõ bántalmazások.
Ezek áldozatai hosszú ideig nem tudnak szabadulni a félelemtõl, a szorongástól, az önvádtól, a negatív emlékképektõl, és folyamatos alvászavarban szenvednek.
Nehezükre esik az egyszerû napi teendõk elvégzése, nem tudnak eleget tenni a munkahelyi kötelezettségeknek, félnek elmenni otthonról, félnek felvenni a telefont és elzárkóznak az emberek elõl.
Egy felmérés szerint a szexuális és egyéb támadások áldozatai a támadás után öt évvel is a várhatónál jóval gyengébb általános testi és lelki egészségi állapotban vannak, az átlagosnál kétszer gyakrabban mennek orvoshoz, és két és félszer többet költenek gyógyszerre.
Veszélyeztetett csoportok
Azok a gyerekek, akik kicsi korukban átéltek bántalmazást, támadást sokkal nagyobb mértékben sérülnek a trauma kapcsán vagy újabb traumák után. Ezért nagyon fontos a bántalmazott gyerekek védelme.
A poszttraumás stressz elõfordulása nõknél kétszer gyakoribb, mint férfiaknál. Bántalmazás esetén, koncentrációs táborok túlélõinél figyelték meg, hogy 97%-uk 20 év után is mutat stresszzavaros tünetet, 80%-nál pedig bûntudat jelentkezik amiatt, hogy túlélte.
Hogyan lehet így élni?
Hosszú távon sehogy. Nagyon fontos, hogy segítséget kérjenek mindazok, akik ilyen jellegû szorongásos tünetekkel szembesültek. Beszélni kell az érzésekrõl és a negatív gondolatokról még akkor is, ha ezek fájdalmasak, hiszen hosszú távon csökkentik a szorongást, a feszültséget és a félelem érzésének megjelenését.
Sikeresnek bizonyulnak minden esetben az egyéni konzultációk vagy az önsegítõ- és terápiás csoportok. Az embereknek szükségük van arra az érzésre, hogy nem õk az egyedüliek, akik ilyen helyzetbe kerültek, és vannak, akik pontosan át tudják élni azt, amit õk éreznek.
A súlyos depresszió és az öngyilkossági kísérletek megelõzése érdekében gyakran alkalmaznak gyógyszeres kezelést is a szorongásos tünetek enyhítésére, de csak rövidtávon.
A trauma átélõinél megjelenik annak a veszélye, hogy elszigetelõdnek, visszavonulnak, elhúzódnak emberektõl, új helyzetektõl, ezért szeretnénk kihangsúlyozni a család, a rokonok, barátok támogató szerepét a trauma után.
Igazán lelki egészséget védõ szerepe van annak, ha a bántalmazott, a traumát átélõ megkapja a megfelelõ lelki és fizikai támogatást, gondoskodást a hozzátartozói részérõl.
http://uh.ro/szines/egeszseg/13283-ami-nem-ol-meg