Öngyilkosság: mit tehet a hozzátartozó?
2013. január 9.
Tízbõl nyolcan egyértelmûen jelzik, ha öngyilkossági szándékaik vannak. Segítséget kérnek. Add meg hatékonyan.
Az öngyilkosság egy krízisre, stresszel teli élethelyzetre adott válasz, amiben az a szomorú, hogy ez a cselekedet megelõzhetõ lehetett volna, ha valaki felismerte volna, hogy a személy veszélyes, nehéz helyzetben van.
Gödörben érzi magát
Az öngyilkossági krízis a köztudattal ellentétben nem egy pillanatnyi elmezavar, hanem vannak figyelmeztetõ elõjelei, vészjelzõk, segélykiáltások, amik jelzik a hozzátartozók, szakemberek felé, hogy "Baj van! Segítségre lenne szükségem!"
Az öngyilkosságot elkövetõ egy olyan szintû problémával, akadállyal találkozott, melyet sem megoldani, sem elkerülni, megváltoztatni nem képes.
Elérkezett egy olyan élethelyzetbe, amikor azok az eszközök, gondolkodásmódok, elvek, amik szerint eddig élt, eddig hitt nem elegendõek, nem mûködnek, nem képesek a problémát megoldani, a kialakult helyzeten átsegíteni.
Érthetetlenül áll, keresi a válaszokat, de azt érezi, hogy mindenütt falba ütközik. Úgy érzi, hogy a sötétség rátelepszik, amitõl nem látja a kiutat.
Egy gödörben van benne, aminek a szélei túl magasak és úgy érezi, hogy bármerre kapaszkodik, visszaesik. Csõlátás alakul ki, melybõl az egyetlen kiút az, hogy az életét eldobja magától.
Kimászni a gödörbõl
Nem meghalni akar igazán, de nem tud így élni. Nem a halált akarja, hanem valamilyen elviselhetetlen állapot megszüntetésére törekszik pl. szenvedés, fájdalom, szégyen, önértékelési zavar, veszteség egyedül maradás, veszély vagy kikerülhetetlen fenyegetés. Ebben kell segítenünk neki, hogy meglássa, hogy van remény, van élet a gödrön túl is.
Életeket lehet menteni, ha észrevesszük a figyelmeztetõ jeleket, segélykiáltásokat. E figyelmeztetõ elõjelek nem mindig nyilvánvalóak, sokszor rejtett, kódolt formában jelennek meg. És személyiségfüggõek.
Egyesek világosan kinyilvánítják szándékaikat, míg mások titkolják, hogy az öngyilkosság gondolata foglalkoztatja õket. Nehéz felismerni õket, de van egy pár jel, ami arra utal, hogy baj van!
Öngyilkosságra, öngyilkos gondolatokra utaló elõjelek:
- Az öngyilkosságról való beszélgetés vagy bármiféle utalás a kísérletre. Mindenféle célzásra oda kell figyelni, még arra is, amelyiket zsarolás céljából teszik.
- Öngyilkosság elkövetésére alkalmas eszközök beszerzése.
- Menekülés a fantáziavilágba.
- Elfordulás a társasági kapcsolatoktól, magányba menekülés, elmagányosodás.
- Hirtelen hangulatváltozások.
- Beszûkülés, csõlátás – mindig a problémájáról beszél, nincs benne remény, hogy meg tud oldódni.
- Nincs jövõképe, bizonytalan, reményvesztett.
- Túlságosan is foglalkoztatja a halál, a haldoklás.
- Mind gyakrabban nyúl az alkoholhoz vagy drogokhoz.
- Megváltoznak a mindennapi szokásai, ideértve az étkezési vagy alvási szokásokat is.
- Kockázatos vagy önpusztító dolgokat mûvel, például sokat iszik, drogozik vagy vakmerõen vezet.
- Úgy köszön el másoktól, mintha örökre búcsúzna.
- Látványosan megváltozik a személyisége: például roppant társaságkedvelõvé válik, holott elõtte visszahúzódó volt.
Ezekben a helyzetekben nagyon fontos a támogató környezet, család, rokonok, barátok, azok, akik megértik a reakcióikat, és akik segítenek, hogy a megélt érzések, felmerülõ gondolatok a helyükre kerüljenek és egy magasabb szinten mûködjenek tovább.
Mit tehet a hozzátartozó?
A fenti jeleket nagyon sok hozzátartozó észleli, érzi, csak nem tudja, hogy kihez forduljon, kitõl kérjen segítséget, mit mondjon, hogyan viselkedjen.
Az egyik legfontosabb dolog, amit tehetnek, hogy megbizonyosodnak szándékáról.
Lényeges, hogy rákérdezzünk szándékára, mert neki nehéz azt kimondania, ezért jó, és sokat segít, ha más mondja ki helyette. A kérdést minél konkrétabb formában fogalmazzuk meg, hogy konkrét választ kapjunk rá. Ha a válasz igen, akkor tovább kell lépni és ajánlott segítséget kérni egy szakembertõl.
Semmi esetre sem szabad az alábbi dolgokkal kezdeni:
- sürgetni, "szedje össze magát", "tegye túl magát rajta"
- okos tanácsokat adni
- kétségbe vonni érzéseit, élményeit, fájdalmát, akár a téveszméit is
- kecsegtetni azzal, hogy helyrejön hamar, mielõtt elindult volna a megértés és a gyógyulás útján
- biztatni, hogy "te ezt meg tudod oldani", "ez nem is nagy probléma"
- nem venni komolyan "amelyik kutya ugat, nem harap" alapon. Minden öngyilkossági közlést komolyan kell venni.
Mi a jó segítség a hozzátartozó részérõl?
Ha észleli a fenti vészjeleket, akkor azonnal segítséget kell kérni. Ha vészhelyzet van, akkor a személyt orvoshoz, lelki szakemberhez (terapeuta, pszichológus, mentálhigiénés szakember) kell jutatni, akivel a lelki okokat is feldolgozzák és a személynek a problémával való megküzdését elõsegíti.
A hozzátartozó ezekben a helyzetekben legyen empatikus, értse meg, ne adjon "okos" tanácsokat ("Ne ossza az észt!"), ne ítélkezzen, engedje meg, hogy sírjon, kiadja érzéseit, ne szakítsa félbe, hallgassa meg figyelmesen, legyen türelmes! Hagyja, hogy kibeszélje magát! Fogadja el az állapotát, érzéseit!
Nem hasznos ebben az esetben, ha a saját sztorinkat kezdjük el mesélni, hogy nekünk is milyen nehéz.
Lényeges lépés a kockázatok felmérése, tudnunk kell, hogy milyen terve volt, hogy azokat az eszközöket, melyek veszélyesek lehetnek számára, eltávolítsuk a környezetébõl. Ezután próbáljunk minél biztonságosabb környezetet teremteni neki, melyben rövidtávon esélyt adhat magának.
A segélykérõ szándék felismerése utat nyithat a megelõzés számára. Csaknem mindenki, 10 ember közül 8 egyértelmûen közli környezetével szándékát, felkeres elõtte pár fontos személyt, akik vagy megakadályozzák (sokszor tudtukon kívül) az öngyilkosságát, vagy megerõsítik az elkövetõ tettét, megadják a végsõ lökést.
Ha úgy érezzük, hozzátartozóként vagy barátként meghalad minket az eset, akkor a legfontosabb, amit tehetünk, hogy szakember segítségét kérjük.
http://uh.ro/szines/eletmod/12190-ongyilkossag-mit-tehet-a-hozzatartozo