Öngyilkosság: a lélek csúszdája
2012. december 14.
Szinte minden hétvégén öngyilkos akar lenni valaki. Mi viszi rá az embert arra, hogy saját kezével akarjon véget vetni életének?
Napjainkban az öngyilkosság az egyik legfontosabb közegészségügyi probléma, leggyakrabban a mentális zavarok következményeként jelenik meg. A 15 és 30 év közötti fiatal személyek halála minden harmadik esetben öngyilkosság eredménye. Az öngyilkossági görbén a két legveszélyeztetettebb kategória a serdülõkorúak és az idõsek.
Rosszul látjuk magunk a tükörben
Amikor öngyilkosságról olvasunk az újságokban, vagy hallunk a hírekben, netán ismeretségi körünkben történik meg, arra gondolunk, hogy mi késztethette az embert arra, hogy ilyen borzasztó tettet kövessen el.
A leggyakoribb okok között ott találjuk az alacsony önértékelésbõl fakadó negatív énképet, a depressziót vagy depressziós hangulatot, a reménytelenséget, a nyomorúságot, magányt vagy a szerencsétlen események sorozatát. Ezek külön-külön, vagy akár együttesen mind lehetnek kiváltó okok az öngyilkosság elkövetésére.
Egyedül a lejtõn
Az öngyilkosság valójában egy krízisállapot. Ez általában akkor következik be egy ember életében, ha lelkileg kiegyensúlyozatlan állapotba kerül és olyan negatív körülményekkel szembesül, melyek számára fontos problémát jelentenek.
Ezeket a problémákat nem tudja, nem képes megoldani, és elkerülni sem a szokásos problémamegoldó képességeivel. Óriási feszültség keletkezik benne, amit nem tud levezetni, csökkenteni, így az agresszív indulat önmagára tevõdik át, agresszivitását önmaga ellen fordítja.
Úgy érzi, hogy egyedül maradt ebben a nehéz helyzetben, nincs senki, akire számíthatna, aki támogatná õt. Lehangoltság, erõtlenség és passzivitás keríti hatalmába az illetõ személyt, akinek végül beszûkül a gondolkodása és fokozatosan elveszíti mérlegelõ képességét. Ebben az állapotban megerõsödik a személy negatív énképe, tovább csökken az önbizalma, és teljesen kilátástalannak érzékeli a helyzetét. Úgy érzi, hogy az egyedüli megoldás a problémára: a halál.
Az utolsó csepp
Mítosznak tekinthetõ az az állítás, miszerint az öngyilkosság elõzetes figyelmeztetés nélkül történik.
Az öngyilkosságra készülõ személy számos jelzéssel figyelmeztet szándékára. A kutatások azt jelzik, hogy 10 személy közül 8 konkrét jeleket ad arra vonatkozóan, hogy öngyilkosságot akar elkövetni.
A legtöbben búcsúlevelet írnak, vagy szóban közlik, de rejtett, burkolt formában. Éppen ezért csak késõre értjük meg, hogy mit szeretett volna mondani az illetõ. Valójában ezek a jelzések az öngyilkosságot elkövetni készülõ segélykérései. Az élethez való kapaszkodás utolsó próbája, és a halál elleni küzdelem nyilvánul meg benne.
Mint említettük, ez a segélykérés ritkán érthetõ, és ennek a segélykérésnek az elutasítása általában az "utolsó csepp", ami cselekvéssé érleli az öngyilkossági tervet.
Székelyföld az élen
Romániában 2011-ben naponta nyolc öngyilkosságot követtek el, a fõvárosban egyet kétnaponta. A leginkább alkalmazott technika az akasztás.
Százezer lakosra 13,46 öngyilkossági eset jut. Románia megyéi közül Hargita áll az élen, itt 31,21 eset jut százezer lakosra, Ilfovban 29,09, Szatmár és Kovászna megyében több mint 25. Az országos átlag alatt van Máramaros megye (8,8), Kolozs megye (9,7) és a fõváros is (10,97).
A legtöbb öngyilkosságot a meleg hónapokban követték el: augusztusban, májusban, júniusban és júliusban, de karácsony és újév táján is sokan vetnek véget életüknek.
Az elkövetõk zöme férfi. A regisztrált esetek 81 százalékában az erõsebbik nem képviselõi vetnek véget életüknek.
Amelyik kutya ugat, az nem harap?
Az öngyilkossággal kapcsolatos tévhitek közül talán ez a legfontosabb. Mindig azt mondják, hogy aki öngyilkosságról beszél, az nem teszi meg, tehát szükségtelen bármilyen beavatkozás, beszélgetés a témáról, vagy bármilyen segítségnyújtás.
Ez egy téves feltevés, minden jelzést komolyan kell venni, vagy legalábbis szükséges odafigyelni az illetõ személy viselkedésére, érzelmi megnyilvánulásaira.
Az esetek többségében sajnos nem vesszük észre a jelzéseket, hiszen vannak olyan személyek, akiknek sikerül elrejteniük érzelmeiket, komoly szándékaikat és öngyilkossági gondolataikat. Ezek az emberek a legtöbbször egyedül élnek, magányban, nem kommunikálnak, nem tartanak fenn szociális kapcsolatokat, és ezért sikerül nekik eltitkolniuk valódi érzéseiket, szándékaikat a világ elõl.
Ismétlés a halál anyja
Az öngyilkossági kísérletek többsége halállal végzõdik, de ha a halál bekövetkezte elõtt egy külsõ segítség megakadályozza a szervezet károsodását, vagy az öngyilkosság módszere nem elég hatékony, akkor az illetõ személy túléli a kísérletet.
Kutatások szerint, az öngyilkosságot kísérlõ túlélõk gyakran megismétlik tetteiket, ha ismét nehéz problémával szembesülnek, ha szomorúság, bánat vagy szerencsétlenség adódik az életükben. Ezek a személyek nagyon érzékennyé vállnak minden problémával szemben, és nagy a valószínûsége annak, hogy ismét öngyilkosságot kísérelnek meg.
Nem akar meghalni, csak nem tud élni
Az öngyilkosságot elkövetõ sok esetben nem akar meghalni, csak nem tud úgy élni, ahogy él, változtatni szeretne.
Mivel egy beszûkült állapotban van, nem lát alternatívákat a problémái megoldására, nem tud változtatni azzal a probléma megoldási készlettel, amit eddig használt. Egy más nézõpont, szemlélet kellene. Ezt egy kívülálló személy tudja megadni.
Mit tehetünk értük?
Ezért feltevõdik a kérdés, hogy hogyan segíthetünk ezeknek a személyeknek? Csak úgy, ha nagyon figyelmesek vagyunk és nyitott szemmel, és füllel járunk a világban. Mert csak burkoltan jelzik szándékaikat, ritkán kérnek nyíltan konkrét segítséget.
Ha megteszik, akkor az elsõ és legfontosabb dolog a bennük rejlõ feszültségek csökkentése. Ehhez elég, ha meghallgatjuk, hagyjuk, hogy beszéljenek fájdalmukról, a problémáról, melytõl nem tudnak szabadulni. Hagyjuk, hogy a heves érzelmek feltörjenek belõlük, így csökken az önmagukra irányuló agresszív viselkedés. Ne bizonygassuk nekik, hogy miért érdemes élni, hanem egyszerûen csak hallgassuk végig, mert ez többet segít, mint hinnénk.
Nem arra van szükségük, hogy kioktassuk õket, hanem arra, hogy megértse valaki õket, az õ fájdalmukat, szégyenüket vagy bánatukat.
Továbbá a hozzátartozók tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy az öngyilkosságot fontolgató személy biztonságban legyen, tartsák távol a számára veszélyes eszközöktõl, és minél hamarabb forduljanak szakember segítségéhez. Nagyon fontos a család, ismerõsök, közelállók támogatása és segítsége.
http://uh.ro/szines/eletmod/12009-ongyilkossag-a-lelek-csuszdaja