|
A <HEAD>...</HEAD> tag A <HEAD>…</HEAD> tag a HTML-dokumentum fejléc-tömbje, és az érvényes, jól megcsinált weblap szükséges eleme. Olyan információkat zár közre, mint például a dokumentum címe, a kereső motoroknak szükséges információk, index információk, következő oldal mutatója, sőt más weblapokra mutató linkek. A <HEAD>-nek egyetlen attribútuma van, a PROFILE="url", mely egy metakönyvtár vagy profil helyét határozza meg, ha az alkalmazható profilkódok csoportját meghatározták. (Ugye, a Napnál is világosabb?) Példa:
A <TITLE>…</TITLE> kódpár a HTML-dokumentum címét foglalja magába, mely megjelenik fenn a böngésző ablakjának címsorában és lenn a browser title bar-jában. Ha elhagyjuk ezt a kódpárt, akkor a weblap elérési útja és neve fog megjelenni a fennebb említett helyeken, ami elég rosszul néz ki. Címet továbbá azért is érdemes adni, mert a web keresőgépei (mint például a Yahoo, az Excite vagy az AltaVista) többek között a weblapok címében keresnek a kért információk után. A cím legyen néhány szavas, és címszerűen mondja el, mit tartalmaz a weblapunk.
A relatív címzés alapja: <BASE> <BASE HREF="url" TARGET="ablaknév"> A <BASE> kódot a weblapok gyökérszintű url-jének meghatározására használjuk. Ha a HTML-dokumentum <HEAD> részében elhelyezünk egy <BASE> kódot, akkor minden olyan url-ben, ami a dokumentum <BODY>-jában előfordul, csak annyi információt (fájl-elérési utat) kell megadnunk, amennyi a <BASE> meghatározás url-jéből kiindulva szükséges, hogy eljussunk a szóbanforgó weblap-fájlokig. A <BASE> nem kötelező HTML szerkezeti kód. Például, mivel mind a d:\tutor\html\kepek könyvtárból vesszük a hivatkozott képeket és weblapokat, az alábbi két weblap működése azonos lesz. A második változat előnye az, hogy ha a hivatkozott könyvtár megváltozik, akkor a HTML-dokumentumban is elegendő egyetlen helyen, a <BASE> kódban megváltoztatni az url-t.
Az url természetesen általában nem egy relatív (saját gépen levő), hanem egy abszolút (weben levő) url szokott lenni, pl.:
Meta-információk: <META> A <META> kódot a dokumentum meta-információinak (olyan információk, melyek a dokumentumban levő információkról szólnak) beépítésére használjuk. A szerverek és kliensek képesek kiolvasni ezeket az információkat, és arra használhatják, hogy azonosítsák, indexálják és katalogizálják a dokumentum speciális meta-információit. A keresőmotorok ezeket az adatokat használják fel a weblapok kategorizálásához és megjelöléséhez. A <META> tag kép alapelemből áll: a meghatározásból és a tartalomból. A meghatározás adja meg a meta-információ fajtáját, a tartalom pedig magát az információt. A <META> tag formái a következők lehetnek: <META NAME="meghatározás" CONTENT="tartalom"> <META HTTP-EQUIV="meghatározás" CONTENT="tartalom"> A NAME attribútum a dokumentum tulajdonságait nevezi meg, például a szerzőt, a közzététel napját stb. Ha ezt az attribútumot elhagyjuk, a név a HTTP-EQUIV (http-fej) értékét veszi fel. Az alábbi metainformációk például a weblap szerzőjét nevezik meg:
http://info.webcrawler.com/mak/projects/robots/robots.html A fenti címen található webrobot oldalon többet is megtudhatunk arról, hogy hogyan működnek ezek a keresőprogramok, és hogyan alkalmazzuk a <META> kódot arra, hogy az oldalainkat könnyebben elérhetővé tegyük a számukra. A <META> kódot általában az alábbi célokkal szokás beírni a headerbe:
Ha esetleg lapjaink nagyon túlburjánzanak, a <LINK> tag rendet teremthet. Elvileg az a feladata, hogy megadja a lapok közötti viszony értékeit. Szintaxisa: <LINK REV="…" REL="…" HREF="url"> A REL (RELationship) attribútum az illető dokumentum viszonyát adja meg ahhoz a dokumentumhoz, melynek url-ja bekerül a tagba. A REV (REVerse) ennek a viszonynak a fordítottját jelenti. A REL attribútum értékei a következők lehetnek:
A lapon használt formázási stílusok definiálási helye. Erről a témáról külön fejezet szól. |